A házi hangstúdiók és a keverés jellemző hibái

A házi hangstúdiók és a keverés jellemző hibái

A legfontosabb tényezők a szoba akusztikájára és a mixingre vonatkozóan. Mire figyeljünk stúdiónk kialakításakor? Hogyan ismerjük fel a tipikus keverésbeli hibákat?

1. Rossz akusztikájú lehallgató helység

Ha a szoba méretét, alakját és falainak burkolatát, valamint a berendezést nem hangstúdiós igényeknek megfelelően alakítottuk ki, akkor az előnytelen terem akusztikai tényezők miatt másképp halljuk a monitor hangfalainkat, ez által pedig a mixünket.

Általában nincsenek fölös millióink arra, hogy stúdiót építsünk, de így sincs okunk panaszra, ugyanis lényeges javulást már sokkal olcsóbban is elérhetünk.

Olcsón beszerezhető, a rossz akusztikát javító eszközök:

  • könyvespolc
  • faliszőnyeg
  • egymással szembeni párhuzamos falfelületek megszüntetése
  • sarkokba basszuscsapda
  • szoftver, amik kimutatja az akusztikai hibákat pl. az IK Multimedia ARC

A tojástartót felejtsük el! 🙂
Szobánk akusztikai hibái egyszerűen megfigyelhetők, ha zenehallgatás közben arrébb megyünk és megfigyeljük. miképpen változik a hang. Fogunk hallani olyat, ahol kiemelkedik a mély tartomány, de akár már 20 centivel odébb teljesen mást tapasztalunk. Ezek egy tipikusan rossz akusztikai helység jellemzői. Közrejátszó tényezők: állóhullám, fázis kioltás, csörgő visszhang stb.

Ami a szoba berendezését illeti, az alábbiak a legfontosabb szempontok:

  • Egy képzeletbeli szabályos háromszög két csúcsán a két monitor hangfal, a harmadik csúcsánál meg mi foglaljunk helyet!
  • Az elsődleges reflexiók kulcsfontosságú szerepet játszanak az akusztikában. Ezek a hangsugárzóból kiinduló, falról és egyéb tárgyakról először visszaverődő és onnan a fülünkbe jutó hangok, amik jóval hangosabbak a további visszaverődéseknél. Ezért figyeljünk arra, hogy a tőlünk jobbra és balra lévő falak lehetőleg szimmetrikusan ugyanolyanok legyenek. Ha az egyik oldalunkon 2 méterre egy ablak van, másikon 3 méterre egy könyvespolc, akkor nagyon eltérő arányban verődnek vissza hangok.
    Nem csak az oldal irányból történő visszaverődésekre kell gondolni, hanem az asztal lapjáról, alacsony belmagasság esetén a plafonról, továbbá a hátunk mögül visszaverődő hangokra is. Ha túl közel van a hátunk mögötti fal, akkor egy nagyon erős hangszigetelő szivacsot javaslok feltenni. A SAL nem lesz jó, nem véletlenül ilyen olcsó, aminél egy faliszőnyeg is többet ér, de inkább minőségi hangelnyelő szivacsot használjunk! Ha több méter hely van a hátunk mögötti falig, akkor viszont egy diffúzorban gondolkodjunk, ami egyenetlenül szétszórja minden irányba a ráeső hangokat.

    Ha sehogy sem áll módunkban alkalmazni a fentebb felsoroltakat, akkor legalább egy minőségi stúdió fejhallgatót használjunk helyette!

2. Túl sok, vagy túl kevés zengető használata

A reverb, vagy magyarul zengető használatával térben tudjuk elhelyezni a szólamokat. Az előző ponthoz kapcsolódva, ha túl “száraz hangú” szobában keverünk, akkor nagy eséllyel túl sok zengetőt fogunk alkalmazni egyes szólamokon. Válasszuk szét a szólamokat/hangszereket és egymástól elkülönítve helyezzük térbe! Van, amit közelebbre (kevesebb zengetővel), mást lehet távolabb, és még másik szólamot még távolabb, ambient jelleggel. Persze ezek a nagy mértékben zenei stíluson és ízlésen múlnak.

Másik jellemző eset még a sztereó érzet hangsúlyosabb növelése érdekében indokolatlanul erős zengetés, ami szintén stílus- és ízlésfüggő, de sok esetben inkább csak elmaszatoljuk a zenét az indokolatlan túl zengetéssel. Ehelyett sztereó tér növelésére inkább panorámázzuk szét kicsit a zenében azonos jelentőséggel bíró szólamokat! Pl. shakert duplán felvéve lehet akár teljesen kipanormázni jobbra-balra 100%-ban.

3. Ne legyen sehol se túlvezérlés!

Szoftveres bemutató videókban gyakran látom ezt, sőt, még a gyártók hivatalos effekt bemutató videóiban is csodálkozva nézem, amikor már vagy az effekt bemenetén, vagy a kimenetén a jel túl van vezérelve, azaz digitálisan torzít.

4. A lehallgatás hangerejének beállítása

Ez a jelenség egyrészt az emberi hallásküszöbbel függ össze, másrészt a pihenő idővel.

Ha halkan hallgatjuk a mixet, akkor sok részletet felett átsiklunk, mert az apróbb finomságok az emberi hallásküszöb alá kerülnek. Próbáljuk ki, hogy elkezdjük halkítani a zenét! Megfigyelhetjük, ahogy a mély hangokat és esetleg a halkabb háttér szólamokat egyre kevésbé halljuk. Ezt időnként keverésnél is tudjuk is használni, főleg pop/rock/metal műfajoknál, hogy halkan hallgatva is kihallhatónak kell lennie minden fontos szólamnak.

Túl hangosan hallgatva a szólamok helyes arányát rosszul ítélhetjük meg és az EQ magas vagy mély tartományát is lehet, hogy rosszul állítjuk be.

A megfelelő módszer nem egy konkrét hangerő meghatározása, hanem az időnkénti állítgatás. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a hallásunk is fáradékony, ahogy a reális ítélő képességünk sem konstans, ezért időnként szünetet kell tartanunk.

5. Effektek előtt/után azonos hangerőre törekvés

Ami hangosabb, azt jobbnak halljuk. Ezért törekedjünk arra, hogy az effektek ki-be kapcsolgatásával ne legyen hangerőben eltérés, különben sokkal nehezebb reálisan megítélni, hogy az adott effektek megfelelően vannak-e beállítva.

6. Hangelfedés

Nagyon jellemző, hogy vagy a lábdob, vagy a basszus elfedi a másikat. Nagyrészt ugyanabban a frekvencia tartományban foglalnak helyet, ezért néha nehéz mindkettőt érthetővé tenni úgy, hogy egyik se szóljon bántóan csattogósan, vagy érthetetlenül brummogósan. Erre megoldásként több módszer is alkalmazható, de ez egy külön kifejtős téma lehetne.

7. “Szemre” effektezés

Gyári presetet alkalmazni úgy gondolom, hogy kiindulásnak akár lehet jó választás, de ne legyünk lusták finomhangolni! Nem működik minden esetben ugyanaz a beállítás. A fülünk alapján kéne dolgozni minden esetben. Azt meg végképp nem értem, amikor valaki betölti minden projektének master sávjára ugyanazt az EQ és mastering effekt beállítást.